.

A testsúlyindexnek nincs semmi szerepe az embereknél a stroke, a szívinfarktus vagy a halálozás kockázatának előrejelzésében. A rizikó prognózisára az úgynevezett derék-csípő-arány (WHtR, waist to hip ratio) sokkal alkalmasabb. Ezt az adatot úgy nyerjük, hogy a derékkörfogatot osztjuk a testmagassággal. Mindezt Harald Schneider és munkatársai a müncheni Egyetemen állapították meg. Eredményeiket a The Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism folyóiratban (2009, 1584. o.) közölték.

A német férfiaknak 75%-a, a nőknek pedig majdnem 60%-a túlsúlyos, sőt a férfiaknál több mint 50%, és a nőknél 23% kórosan elhízott. A statisztikák a testsúly-indexen (BMI, body mass index) alapulnak, melynek kockázati tényezőként való érvényessége megkérdőjelezhető a kutatók szerint. 

Nem a súly, hanem a zsír eloszlása a meghatározó a betegségek kockázatában. A deréktáj zsírszövete szabadít fel káros zsírsavakat és különféle vivőanyagokat, melyek gyulladást válthatnak ki.

Ezek a folyamatok elsősorban az erekben zajlanak le, és így arteriosclerosist okozhatnak. Ellenben a legújabb kutatások szerint a csípő, a comb és a far zsírszövete nem függ össze a szív- és keringési betegségek kockázatával. A kutatók ennek megfelelően megkísérelték meghatározni azt az ideális testtömeget, mely visszatükrözi a valódi viszonyokat. Vizsgálatra került a csípő- derék arány (WHR, waist-hip-ratio) és a WHtR.

A vizsgálatok keretén belül kereken 11,000 személyt vizsgáltak meg, és kezdetben mindenkinél rögzítették a WHR, a WHtR és a BMI adatait.

Három – nyolc év között ellenőrizték a kutatók a vizsgált személyek egészségi állapotát. Az eredmény azt mutatja, hogy a szívinfarktus vagy a szélütés kockázatát legjobban a WHtR-rel lehet előre jelezni.

„Mennél nagyobb a WHtR értéke, annál nagyobb a rizikó” - magyarázza Schneider. A másik két vizsgált mérték közül a WHR messze kevésbé kórjelző, a BMI pedig egyáltalán nem.

.