.

A kérdés szándékosan provokatív és ostoba.Tiszta?

• Akár azt is kérdezhetnénk, felépíthetjük-e egymagunk lerombolt házunkat egy nap alatt?
• Kitakaríthatjuk-e lelakott otthonunkat egy nap alatt?

Válaszoljunk is a kérdésünkre.

Kitartó, értelmes és jól megtervezett munkával, épeszű időkeretek között akármekkora házat felépíthetünk, és bármekkora lakást kitakaríthatunk. De egy nap alatt semmiképpen.

Így van ez az egészségünkkel is. Vannak bizonyosalapelvek, amelyeket ha csak lehet, folyamatosan be kell tartanunk. Ilyen például a legáltalánosabb, az egészséges, optimális mennyiségű, reggel, délben, este történő étkezés, vagy a rendszeresen végzett testmozgás.

Tekintsünk komolyan a témára. 
Az egészség megtartása elképesztően egyszerű feladat, azonban nagy akaraterőt, és komoly kitartást igényel. Komplex feladat, melyet szakadatlanul, naponta el kell végeznünk.

Fiatalon is felelősséggel
Az ember képes azt hinni, hogy fiatal korban nem kell ezekre a szabályokra odafigyelni. Pedig a vadonatúj lakást is kell takarítani, és használatát olyan rendszabályok közé szorítani, amelyek megakadályozzák a lakás idő előtti leamortizálódását. Ne gondoljuk, hogy a természet egyik legcsodálatosabb, legbonyolultabb, és leglogikusabban összeállított alkotásánál, az embernél másképp kell eljárnunk.

Alább szinte kizárólag olyan, egészséggel kapcsolatos nagyon egyszerű sztereotípiákat fogunk említeni, amelyek mindenki számára ismertek. Pénzbe sem kerülnek, és nagyon sokak által kontrolláltan pozitív hatásuk van. Mégsem használjuk őket, inkább hagyjuk tönkremenni egészségünket, és fizetünk hosszú ideig tartó hagyományos orvosi kezelésekre, gyomor és pénztárca rontó kemikáliákra.

Tehát az egészséges élet alapjait képezik:

• a stabil és pozitív mentális hozzáállás,
• a minimális mozgásigény kielégítése,
• és az egészséges táplálkozás.

Ha legalább ennyit megtettünk, illetve hajlandóak vagyunk naponta megtenni, akkor gondolhatunk különböző étrend-kiegészítő készítményekre, életkorunk és pillanatnyi egészségi állapotunknak megfelelően.

Nézzük át tételesen is, milyen előnyöket várhatunk az egyes pontoktól.


Jól vagyok!

Természetesen mi máshoz is, mint saját egészségünkhöz. Ne hagyjuk el magunkat, és ne is sajnáltassuk magunkat. Tisztelet a rengeteg kivételnek, de sok embertársunk szabályszerűen tetszeleg különböző napi nyavalyákban. Nemzeti sport lett a panaszkodás.

Ezek többnyire felnagyított apróságok, de bizony az is előfordul, hogy semmiféle tényleges egészségügyi baj nincs a háttérben. Ha ilyenkor valaki megkérdezi, hogy vagy, panaszzuhatag a válasz.

Rossz a társadalom, rosszak az emberek, rosszak az orvosok, ostoba a politika és az egészségügy, és még hosszan sorolhatnánk.

Ne rettegjünk állandóan valamilyen lehetséges, de még be nem következett betegség miatt. Számtalan lehetőség van, a madárinfluenzától kezdve a rákon keresztül a H1N1-ig bezárólag szinte bármi. Állandó szorongásunk ránk is, és környezetünkre is kimutathatóan rossz hatással van.

Az emberi ítélőképességet, belső morális tartást a legjobban a félelem rombolja, függetlenül attól, hogy vélt vagy valós a félelmünk. Végül, de nem utolsósorban, ha tartósan foglalkoztat minket egy betegségtől való félelem, akkor nagyon jelentős százalékban az így, vagy úgy, de be is következik.

Saját magunk leszünk saját egészségünk megrontói.

Nyilvánvaló, hogy nem eshetünk át a ló túlsó oldalára. Ha valóban betegek vagyunk, ha valóban úgy ítéljük meg, hogy orvoshoz kell mennünk, akkor menjünk el. Senkit sem arra biztattunk, hogy tagadja le állapotát, és viselkedjék úgy, mintha teljesen egészséges lenne. Azt azonban még egyszer kijelentjük, hogy ne képzeljünk magunknak nagyobb bajt, mint amekkorával rendelkezünk.

Legyünk vidámak, életörömöt és erőt sugározzunk családunknak, kollégáinknak puszta megjelenésünkkel is. Ne forduljon elő, hogy jelenlétünkben valaki nem meri megmondani nekünk, hogy nagyon jól érzi magát, mert már köszönés helyett fancsali ábrázattal telisírtuk a zakóját.


Séta az autóig?

Egy példával szeretném kezdeni. Egy nagyon kedves, nyolcvannégy éves hölgy ismerősöm apró kutyáját egy nap háromszor leviszi sétálni. Hidegben, melegben, esőben, hóban. Érthető, a kutyusnak mennie kell. Megnéztem, ez durván napi másfél kilométernyi lassú gyaloglást jelent, valamint az első emeletről való rendszeres le-fellépcsőzést. (Lift nincs.)

Ismerősöm rendkívüli szellemi frissességnek örvend, és bizony fizikailag is nagyon jó formában van. Saját egészségi állapotáról csak kérdésre válaszol, mértékkel és visszafogottan.

Kritikus Olvasóm most azt mondhatná, hogy ne általánosítsunk, és példának hozna fel más idős embereket, akik nem ennyire szerencsések. Igen, bizonyára sok ellenpélda létezik. Valójában nem készítettem statisztikát. Egy azonban biztos, és a példával is csak ezt akartam bizonyítani.

Mozgásszükségletünk kielégítéséhez nem kell fitnesz szalonokban súlyt emelgetnünk, vagy a Margit szigetet naponta körbefutkosnunk. (Persze ha valakinek kifejezetten ez az igénye, nyugodtan tegye meg.)

Elegendő napi másfél kilométernyi gyaloglás. Ha emeletes házban lakunk, akkor a napi gyaloglás mellé felejtsük el a liftet, menjünk lépcsőn. (Na, jó, a nagybevásárlás kosarát nyugodtan vigyük fel a liften!)

A gyaloglás megoldható, ha munkába menetelünket úgy szervezzük meg, hogy valahogy beleférjen. Ha nyugdíjasok vagyunk, akkor pedig legalább napi kétszer menjünk ki sétálni.

A séták hozadékaképpen saját magunk számára is érzékelhetően jobban bírjuk a terheléseket, mentálisan erősebekké válunk, akaraterőnk jelentősen növekszik.


Eszem

Itt csak olyan sztereotípiákat említenék meg, amelyeket mindannyian ismerünk, de csak nagyon kevesen gondolják, hogy komolyan be is kéne tartani. (Ismét tisztelet a szép számú kivételnek!)

• Csak reggel, délben, este együnk.
• Együnk sok zöldséget.
• Rengeteg folyadékot igyunk.
• Soha ne együk pukkadásig magunkat.
• Utolsó étkezésünk este hatkor legyen, utána már semmit ne együnk.
• Változatosan étkezzünk.

Az étkezésről szóló bekezdést nem szeretnénk bő lére ereszteni, csak a teljesség igénye miatt szenteltünk neki külön fejezetet. Mindenkinek teli van a hócipője az állandó étkezési tanácsadásokkal. Az általános iskolától kezdve ezeket a gondolatokat annyiszor hallottuk, hogy már azt gondoljuk, ezt be sem kell tartanunk.


Élet-energia orvos
Gondolkozzunk el, miért élnek a keleti emberek tovább, mint a nyugatiak?

Betartottuk a fenti alapelveket, tiszták a gondolataink, mentálisan és fizikailag kitűnően érezzük magunkat, étkezéseinken már nincs mit javítanunk. Önuralmunk, akaraterőnk maximális. (Tételezzük fel.) Tehetünk-e még valami fontosat saját magunk egészsége érdekében? Elég, ha betartjuk a fenti alapelveket? Akkor már biztosan jobb életminőségben és tovább fogunk élni?

Igen, Ön bizonyosan hosszabb életet él majd, jobb életminőségben. Azonban a keleti emberek átlagéletkorához képest még vannak lemaradásaink. Míg az európai orvoslás a kórt gyógyítja, addig a kínai orvoslás magát az embert. Ez egy nagyon jelentős filozófiai különbség. Első hallásra fontosságát nem tudjuk kellő hangsúllyal ecsetelni.

A távol keleti világ számtalan hatékony egészségmegőrző módszertana közül emeljük ki a kínai orvoslást. Legkevesebb ötezer éves múltra tekinthet vissza a kínai orvoslás szellemisége és módszertana.

A korabeli kínai orvoslás minden eredménye a korabeli uralkodó egészségét volt hivatott fenntartani. Az uralkodó orvosai az egész országból gyűjtötték maguk köré a tehetséges orvosokat, és ezen keresztül a leghatékonyabb egészségmegőrző, fenntartó szereket és módszereket. A népi módszereket átvették a császári orvosok, de a kikristályosodott, letisztult orvosi tanokvisszaszivárogtak a népi gyógyászatba. A gyógyító szerek és módszerek valóságos evolúcióját figyelhetjük meg.

Úgy véljük, a motiváció, az uralkodó hosszan tartó egészsége, rendkívül hatékony volt. Az uralkodó legcsekélyebb mértékű félrekezelése, emiatti hosszas betegsége az őt kezelő orvosok körében halálbüntetést is maga után vonhatott. Gondoljuk át azt is, hogy akkoriban a családfő által elkövetett bűnök a bűn súlyosságától függően az egész családra is kihatottak, szélsőséges esetben halálbüntetés formájában. Persze a családfőt vesztett, vagyontalan száműzetés sem jelentett rózsás kilátásokat a megbüntetett család számára. Ezek után ugye el hisszük, hogy csak az ment császári orvosnak, aki tudott is valamit, és tudásának folyamatosan a legjavát adta.
.