.

Számos kutatás bebizonyította, hogy a rost az egészséges diéta része. A rost megtisztítja az emésztő rendszerünket, és ezzel fokozza aktivitását, így jó hatással van gyakorlatilag minden emésztési zavarra. A hasznos bélbaktériumok feldolgozzák a rostot, és olyan anyagokat állítanak elő belőle, amelyek megvédik a vastagbelet a rákos megbetegedésektől.

A rostok elősegítik a mérgek gyors eltávolítását a szervezetből, ezzel megóvják a gyomor és a belek finom nyálkahártyáját. Ezenkívül a rost segít optimális szinten tartani a vér cukor- és koleszterintartalmát úgy, hogy lelassítja az emésztési folyamatot, és maximálisan eltávolítja a koleszterint a szervezetből.

A huszadik században hirtelen lecsökkent a rostok bevitele, párhuzamosan nőtt a szénhidrátok fogyasztása. Nem fér kétség hozzá, hogy a degeneratív betegségek ijesztő elterjedése ennek a két folyamatnak az eredménye. Az 1980-as években kezdődött a gabona ipari feldolgozása, ettől kezdve hatalmas mennyiségű búzából fehér liszt lett.

A Coca-Cola elterjedése ahhoz vezetett, hogy manapság az emberek egy hét alatt több fehér cukrot fogyasztanak, mint őseink XIX. században egy év alatt. Ami leginkább aggodalomra ad okot, hogy az utóbbi évtizedben a szénhidrátfogyasztás 90%-os növekedése kizárólag a fehér cukornak köszönhető, amely egyáltalán nem tartalmaz rostot.

Ez a tisztítás sötét oldala.

A finomított szénhidrátok pusztító hatása 1920-ban öltötte fel a valóság formáját, amikor az orvosi lexikonban megjelent az új szó: infarktus. Bármilyen nehéz elhinni, a szívproblémák nem voltak ismeretesek a huszadik század elejéig (infarktus első leírása egy orvosi lapban jelent meg 1912-ben), így csak az élelmiszeripart okolhatjuk az elterjedésükért.

Ahogy a finomított szénhidrátok, mint a fehér kenyér, spagetti, stb. meghódították az asztalunkat, megnőtt különböző betegségek veszélye is, olyanoknak, mint a vakbélgyulladás, hasi sérv, aranyér és szorulás. A magas szénhidráttartalmú diéta növeli a vastagbél-, és mellrák, és különösen a cukorbetegség és a magas vérnyomás kockázatát és azoknak a számos következményét.

Mivel a rostszegény ételünk rövidebb ideig biztosítja a jóllakottságérzetet, több ételt veszünk magunkhoz. Nem kell azon csodálkozni, hogy a XX. század a túlsúlyos emberek százada lett.

• Vízben oldható rostban gazdag a zabpehely és a zabkorpa, az árpa, a lenmag, a bab-félék, a sárgarépa, a citrusok, az alma és a galagonya. Ez a fajta rost csökkenti a koleszterin és triglicerid szintjét, stabilizálja a vércukrot úgy, hogy lassítja a felszívódását az emésztő rendszerből. Ez nagyon értékessé teszi a rostot cukorbetegek számára, mivel csökkenti az inzulin és triglicerid szintjét. Másik előnye a vízben oldhatatlan rosttal szemben az, hogy nem tartalmaz olyan növényi anyagokat, amelyek gátolják az ásványi anyagok felszívódását.
• Vízben oldhatatlan rost olyan élelmiszerekben van, mint a búzakorpa, a kukoricakorpa, a zeller, a gyümölcshéj. Jótékony hatásainak figyelemreméltó listája tartalmazza a bélrák kockázatának csökkenése, a szorulás megelőzése, étel-mérgek eltávolítása és bélbaktériumok által előállított mérgek csökkentése. Ideális esetben tehát érdemes mind a két fajta rostot fogyasztani.
• Minden, a téma után érdeklődőnek ajánlom a linkeknél az Életsziget máshol c. linket, ahol megtalálható bázisnunk elérhetősége a Meghívó címszónál.
• .
•