A „meditáció” latin szó, jelentése: lényegre törni, önmagunkba mélyedni, mélyen elgondolkodni. Valamennyi külső ingert ki kell kapcsolnunk ahhoz, hogy érezhessük közelségünket Istenhez és saját magunkhoz, hogy a tökéletes szellemi kikapcsolódás élményét megtapasztalhassuk. Utazás „befelé” – ha úgy tetszik, egy pillantás a lelkünkbe – gyakran izgalmasabb, de feltétlenül relaxálóbb egy-egy távoli országban tett látogatásnál. Aki ezt az utat választja, gazdag jutalomban részesülhet: a legnagyobb fokú szellemi koncentrációhoz szinte ráadásként kapja a legtökéletesebb fizikai kikapcsolódást, míg az egyéb antistressz módszerek „csak” ez utóbbit célozzák meg. A meditációnak ezt a hatását időközben már többszörösen bebizonyították: vizsgálatok támasztották alá, hogy az alfahullámok, melyek normális körülmények között csak éber állapotban lépnek fel, esetünkben erősödnek, és egyidejűleg lassúbb – egyébként csak mély álomban előforduló – théta és delta sugarak is felbukkannak. A meditáció gyógyszer. Az amerikai klinikák dollármilliókat áldoznak rá, mert aki meditál, ritkábban szenved pszichoszomatikus panaszoktól, feszültség okozta fejfájástól vagy álmatlanságtól, immunrendszere erősebbé válik és oldódik a nyugtalanság és az elégedetlenség érzete is.

KINEK MI VALÓ?

Bár a meditálás a távol-keleti és keresztény vallások (hinduizmus, buddhizmus, keresztény misztikum) elválaszthatatlan alkotórésze, testünkre való hatásában maga a hit csupán alárendelt szerepet játszik. Egyre inkább terjed az a vélemény, hogy a fejlődés iránya a meditáció.

A meditáció nem gyors eljárás, elsajátításához, megértéséhez és gyakorlásához idő kell. Kinek egyből sikerül, kinek másodszorra, kinek pedig hónapok telnek majd el ... Érvényes ez a személyünkhöz leginkább illeszkedő, megfelelő módszer kiválasztására is. Hogy döntésüket megkönnyítsük, a következőkben a temperamentumukhoz és kívánalmaikhoz igazodó legkedveltebb meditációs formákat mutatjuk be.

 THAI CHI, CHI GONG 

• Aki nem tud sokáig egy helyben ülni, szívesen aktív, vagy egyszerűen unalmasnak tartja, hogy a saját lélegzetvételére koncentráljon, próbálja ki a szelíd ázsiai harcművészetet, a thai chit (thai chi=munka energiával). A jelszó: nem „nyugalom a mozgásban”, hanem „mozgás a nyugalomban”. Minden figyelem az éppen soron lévő gyakorlatra irányul. Az egyes mozdulatok lassított filmként, a lélegzetvétellel szinkronban következnek, ezáltal a gondolatok is lelassulnak, a harcos nyugodtabbá és megtisztulttá válik. A thai chiben az egész folyamat meditációs táncként hat, minden mozdulat egyben tartalmazza az ellenmozdulatot is, az egyes figurák átmenete sima és zökkenőmentes, minden állandóan folyamatban van. Aki felemelkedik, azonnal vissza is húzódik, aki megnyílik, rögtön be is csukódik, és ezen a módon lelheti meg mindenki saját magát. Az egyes gyakorlatok bár szelídnek tűnnek, telítettek energiával, az erőt hozzá az életközpontból a köldök alatt néhány centiméterrel elhelyezkedő „Tan-t`ien”-ből meríti a meditáló.

• A chi gong gyógyító gyakorlatai is a belső összeszedettséget segítik, ennél a mozgássornál viszont az egészségügyi szempont áll az előtérben. A részben statikus pozíciók sora a chi – az életenergia – folyamához illeszkedően tartja azt ellenőrzés alatt, így az energia célzottan irányítható testünk minden részébe. Amennyiben a chi – például stressz vagy gondok miatt – bizonyos helyeken stagnál, a könnyebb bántalmak okozta blokádokat a gyakorlatok önmagukban is képesek feloldani. Ez a képessége teszi a chi-gongot a tradicionális kínai gyógyászat fő alkotórészévé.

JÓGA

Azok számára, akik szívesen gimnasztikáznak, nyíltak, kitárulkozóak és szellemiségüket javítani akarják, a jóga a helyes út. A gyakorlatok itt elsősorban a figyelem összpontosításához szükséges segédeszközként szolgálnak, a cél itt is a megfelelő testtartások (ászanák) és légzőgyakorlatok segítségével az életenergiánk (az indiaiaknál „Prána”) kontroll alá helyezése. A gyakorlatok, mint például a hosszan tartott fej- és vállállás a gondolatok kikapcsolására alkalmasak ugyan, de csupán a meditáció előkészítésére szolgálnak. A legtöbb esetben a lótuszülésben végzett légzéskontroll csökkenti a gondolkodást és megnyugtatja a szellemet. Eközben a teljes figyelem egyetlen pontra, mondjuk egy gyertyára, egy mantrára irányul, amíg a jógázó egy magasabb tudatállapotba siklik át, és végül – legalábbis a meditáció idejére – feladja saját egóját.

A kundalini-jógánál minden a spirituális energia körül csoportosul, melynek helyét a gerincoszlop alsó végénél gyanítják. (A kundalini kígyóerőt jelent.) Ha légzés- és többször ismételt testgyakorlatokkal felébresztik, végigkúszik a test hét energiaközpontján (csakrák), és ezeket egymás után aktiválva ér a hetedik csakrához, amely a szellemi tudatosság mellé van rendelve.

ZAZEN

Aki inkább introvertált, és lelke mélyére kíván hatolni, továbbá szívesen filozofál, válassza a zazent (za=ülni, zen=meditáció), amely kétségtelenül a legnehezebb meditálási mód, hiszen a figyelem gyújtópontjába a gondolkodást helyezi. A zazen a zen japán tanításának egyik fő alkotórésze. A meditáció lótuszülésben, egyenes tartásban történik és eleinte még a lélegzetvételre kell koncentrálni. A „művészet” lényege, hogy a meditáló a gondolatait szabadon hagyja jönni-menni anélkül, hogy azokba belekapaszkodna, vagy értékelni akarná őket. (Mint egy filmkamera, amely kommentár nélkül mindent felvesz.) Idővel elérkezik az ember arra a pontra, amelyen már annyira képes távolságot tartani a saját érzéseivel és gondolataival (a múlttal) szemben, hogy – valamikor – a szellem már egészen üressé válik, üressé a „tiszta és világos” értelmében, üressé úgy, ahogyan a tudat eredeti állapotában volt. Az út odáig hosszú. Könnyű elbotlani rajta, mindjárt az első akadály a szemrehányás önmagunknak, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt elképzeltük, vagy gondolatunk félresiklik.

SÉTÁLÓ MEDITÁCIÓ

Aki gyakran tépelődik és a bonyolult szituációkból legszívesebben menekülni szeretne, jól teszi, ha a szabad természetben sétálva meditál. A sétáló módszert általában a zazennel kombinálják, és elsősorban a figyelem tanulásának a gyakorlása. Koncentráljunk a séta folyamán jelentkező érzetekre: milyen a talaj, amelyen járunk, hogyan rakjuk a lábunkat, mi változik, ha súlypontunkat áthelyezzük? A cél az út, ezért tíz percig nagyon lassan sétáljunk fel-le, vagy körben; a szemek csak lazán vannak nyitva, de a tekintet nem irányul a talajra (ezt nevezik „panorámanézésnek”), lábfejünket a saroktól a lábujjakig görgetve egyszerűen csak rakjuk egyik lábunkat a másik elé. Minden eszünkbe jutó gondolatot elhessegetve kizárólag a lábunkra és a lélegzetünkre koncentrálunk.

ZENEMEDITÁCIÓ

Azok számára, akik nehezen érik el a nyugalmat, de fogékonyak a külső stimulációkra, ideális módszer egy zenepedagógus irányításával végzett zenemeditáció. Bach, Beethoven vagy Mozart zenéjét hallgatva figyelmünk saját gondolatainkról a meditatív dallamokra terelődik, melyek nyugalmat és biztonságot közvetítenek, ezáltal oldják a feszültségeket. Nyugodt, folyamatos mozdulataink szinte együtt élhetnek a dallammal úgy, hogy a zene szinte elárasztja testünket, lelkünket és szellemünket. A módszer további előnye, hogy a zenedarabok ismételt hallgatásával elsajátíthatjuk a pontos differenciálást: az érzékelés kifinomodik és egészen másképpen halljuk a zenét, mint megelőzőleg. Minél mélyebbre hatolunk a zene rejtelmeibe, annál erősebben érintenek meg bennünket a dallamok.

NÉHÁNY TANÁCS A MEDITÁCIÓHOZ

• A meditáció kedvező időpontja kora reggel, mielőtt a napi teendők beköszöntenek, és este lefekvés előtt, hogy a stressztől megszabaduljunk. 

• A kijelölt időpontokon ne változtassunk, előtte ne együnk, és izgatószereket, mint kávé, tea vagy kóla, ne fogyasszunk. 

• A meditációra szánt idő naponta egyszer vagy kétszer 10-20 perc legyen, de szánjunk időt az előkészületekre és a „lecsengésre” is. 

• Kezdetben állítsuk be az órát, később már belső óránkra is hagyatkozhatunk. Akármilyen pózban – szabó, lótusz- vagy sarokülésben, esetleg egy meditálópadon ülve – végezzük a gyakorlatokat, gerincünket tartsuk egyenesen és lélegezzünk egyenletesen, mindenekelőtt a kilégzés legyen hosszú és mély. 

• Találjuk meg a kedvező ritmust, kezeinket helyezzük térdeinkre, a tenyerek mutassanak felfelé. Szemeink legyenek csukva vagy félig nyitva. 

• A viszketés vagy szúrás az oldalunkban a szellemünk figyelemelterelő mesterkedése, ne vegyünk tudomást róla. 

• Ha gondolataink elkalandoznak, ami kezdetben rendszeresen megtörténik, tévedhetetlenül térjünk vissza a lélegzetvételhez, mantrához vagy számhoz, ez egyre könnyebben fog menni, míg végül vérünkké válik. Ehhez viszont akár 4-6 hétig is ki kell tartanunk. 

• Fontos tudni, hogy a derekunkban érzett fájdalom a szokatlan testtartás miatt természetes, de a túlzott igénybevétel legapróbb jele esetén – fejfájás, látászavarok vagy fogcsikorgatás – szakítsuk félbe a meditációt, és egészen lassan (semmi esetre sem hirtelen) keljünk fel, és legközelebb csökkentsük a meditációs időt.